Családközpontú szülészet

Családközpontú szülészet- Családbarát szülészet

„A szülés remény az élet megújítására, mellyel le akarjuk győzni a halált. A születés az élet folytatása, állandó megújulás, örök folyamat, a fennmaradás alapja. A szülést az új élet adása teszi áldott, magasztos cselekedetté, mely egyszerre gyönyörű, diadalmas és kiteljesedő, egyben félelmet keltő, fájdalmas, keserves és meggyötrő. Az élet adásával válunk magunk is részeseivé a világegyetem folyamatának.

/Dr. Hagymásy László ”Családközpontú szülészet” könyv/

A szülés olyan kulturális jelenség, amely részét képezi a mindenkori társadalom történelmének. A gyermek megszületése, egyben a család megszületése is.

A családdá válás folyamatában, az anya – gyermek – apa kapcsolatban a perinatális – szülés körüli – események rendkívül meghatározóak.

Évezredek során az eltérő kultúrák meghatározták a vajúdás, születés körülményeit, a születés körüli segítőket és azok szerepét. Szülészettörténetből ismerjük a betegség- és egészségfelfogás történeti változásait, az anyai és csecsemőhalálozási adatokat, melyek a medikalizáció erősödését hozták az otthonszüléssel szemben. Az elmúlt évtizedekben a közvélemény és a szakemberek között is mind szélesebb körben fogalmazódott meg a szülészeti ellátás során az egyén, a pár, a család pszichológiai szükségleteinek figyelembevétele iránti igény. A gyermekvállalás, a várandóság időszaka, a szülés megélése a család életét mélyrehatóan befolyásolja.

Az orvostudomány fejlődésével a szülés, ez a rendkívüli családi esemény az otthonokból a technikailag jól felszerelt, biztonságot nyújtó kórházakban került, ahol a korszerűnek mondott szülészeti gyakorlat csak ritkán szentel figyelmet a szülés lélektani hatásaira és következményeire. Előfordul, hogy miután az anya és az újszülött szomatikusan egészségesen távozik a szülészeti osztályról, mégis a szülés kínszenvedésként él emlékeiben, melyre soha nem vállalkozna többé.

A várandóság során a fiziológiai-biológiai változásokon túl lényeges pszichológiai változások is bekövetkeznek. A várandóság előre haladásával fokozódik a pszichés feszültség, a félelem, a szorongás. A várandós nők félnek a szüléstől, az ismeretlentől, a szüléstől a fájdalomtól, a szenvedéstől, a kiszolgáltatottságtól. A hagyományos várandósgondozás, ahol a várandósok férjeik nélkül, egy sokszor időhiányban szenvedő egészségügyi személyzet ellátási körébe kerülnek, nem tud mindig eleget tenni annak az elvárásnak, ami mint lélektani értelmű kapcsolatteremtés fogalmazódik meg. Természetes igénye a házaspároknak a felkészülés a várandóságra, a szülésre, a gyermekágyas időszakra, a szoptatásra. Az esetek nagy részében így nemcsak zavartalan terhességet, boldog gyermekvárást sikerül biztosítani, de a felkészítést félelem nélküli, kevés fájdalomélménnyel kísért, szövődménymentes szülés követheti.

A „Családközpontú szülészet” – „ Családbarát szülészet” részei

• Felkészítés a szülésre, szoptatásra és az anyaságra,
• Nyitott szülőszoba, együttszülés, alternatív szülészeti lehetőségek, „Vertikális szülés”,
• Korai anya-gyermek kapcsolat megvalósulása a szülőszobán és a gyermekágyas időszakban,
• Az újszülöttek és az édesanyák együttes elhelyezése ú.n. „Rooming-in” rendszerű szobákban, az igényszerinti szoptatás biztosítása.