Várandósgondozás

A várandósság a nő életében egyedülálló, megismételhetetlen periódus, melynek során a fiziológiai-biológiai változásokon túl, lényeges pszichológiai változások is bekövetkeznek. Ez az időszak az anya-gyermek-apa hármas kapcsolatrendszerének kialakulásával a nőknél az anyaságra, a férfiaknál az apaságra való felkészülés időszaka is.

A várandóság új dimenziókat nyit meg egy nő életében, de egyben korlátokat is jelent. Megváltozik a környezethez, a férfihez, a férjhez való viszony. Partneri kapcsolata mélyül, lényeges tartalmi változáson megy keresztül, pszichésen kibővül.

Fokozottabban igényli a törődést, megbecsülést, a szeretetet.

A várandós nőnek érezni kell, hogy nincs egyedül, a konfliktus helyzetek megoldásában számíthat partnerére, az életadás felelősségét van kivel megosztania.

A várandóság az idő előrehaladtával fokozott igénybevételt jelent testileg és lelkileg egyaránt. Csökken az alkalmazkodóképesség, fokozódik az érzékenység, az érzelmi labilitás, növekszik a védettség, a biztonság iránti szükséglet. Fokozódik a pszichés feszültség, az ambivalencia érzése, a félelem, a szorongás.

A várandós nők félnek a testi változástól, a terhesség kimenetelétől. Félnek attól, hogy nem tudják kihordani terhességüket, félnek a koraszüléstől, a fejlődési rendellenességektől. Aggódnak, féltik magzatukat a különböző testi és szellemi károsodásoktól.

Félnek a szüléstől, a fájdalomtól, a szenvedéstől, a kiszolgáltatottságtól, a magánytól. Félnek attól, hogy a kórházban nem bánnak velük megfelelően. Ismeretlen számukra a környezet, az orvos, a szülésznő. Félnek, hogy nem tudnak majd eleget tenni az elvárásoknak, nem lesznek eléggé fegyelmezettek. Félnek az anyává válás felelősségétől.

A szorongás, a feszültség, az ismeretlentől való félelem az embriofoeto-maternális körön keresztül biológiailag aktív anyagok keringését indíthatja el, melyek fizikális és neuroendokrin hatások révén a magzat biológiai válaszaiban öltenek formát, és mindkettőjük komfortérzését megzavarhatják.

Az anya-gyermek kapcsolat minősége már szülés előtt determinálhatja a magzat súlyát, reakciókészségét. A nyugtalanság, életbizonytalanság gyötörte terhesnél a magzat rosszul érzi magát. Mindezek hozzájárulhatnak a pathológiás, kóros terhességek (emesis, toxicosis, dysmaturitás), a vetélések, a koraszülések létrejöttéhez, a perinatális szövődmények számának emelkedéséhez

A jól kivitelezett várandósgondozás a zavartalan szülés biztosítéka Hatékonysága tükröződik a szülészeti eredményekben (perinatálismortalitás, anyai halálozás).

A várandósgondozás célja:

• mindenkire kiterjesztve kísérje figyelemmel a várandóság lefolyását, megfelelő tanácsokkal biztosítsa az élettani állapotot,
• készítse fel testileg és lelkileg a várandóst a szülésre, szoptatásra, újszülött ellátására, és gyermeknevelésre a család, elsősorban a férj bevonásával,
• időben szűrje ki azokat a veszélyeztetett várandósokat akiknél már

meglevő, vagy csak a várandóság  alatt kialakuló, (döntően orvosi okok miatt) egészségkárosodás várható,

• akadályozza meg az esetleg várható szövődmények súlyosabb formáinak kialakulását, hogy a kockázatot minimálisra csökkentse,
• ismerje fel az extramedicinális okok miatt veszélyeztetett terheseket, akiknél szociális és társadalmi tényezők által meghatározott okok vezetnek a magzat, az anya, vagy mindkettő egészségkárosodásához.

A várandósgondozás során tekintettel kell lenni a szervi történésekkel szorosan összefüggő pszichés, érzelmi komponensekre is, fel kell ismerni a pszichológiai szempontból veszélyeztetett terheseket, és meg kell adni számukra a megfelelő segítséget, támogatást.

A várandósgondozás menete:

Első lépésként a szülész-nőgyógyász szakorvos megállapítja a terhességet, majd ezután történik a várandósság rizikócsoportba sorolása

A várandósság két fő csoportba sorolható:

1. alacsony rizikójú várandósság
2. magas rizikócsoportba tartozó várandósság

Az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő aki a várandós gondozását végzi, felelős személynek minősül.

A várandósgondozás során végzendő ellenőrző és szűrővizsgálatok gyakorisága:

A jelentkezések gyakorisága egyéni elbírálás szerint történik az anamnesztikus adatok és a vizsgálati eredmények függvényében. Amennyiben terhelő anamnézis és veszélyeztetettségi faktor nem áll fenn a következőképpen alakul:

• a 24.hétig havonta 1 alkalom,
• a 24-36. hét között 3 hetente 1 alkalom,
• a 36.héttől hetente 1 alkalom.

1. A várandósság első harmadában végzendő vizsgálatok

• vérkép (hemoglobin, hematokrit, vvt indexek, fehérvérsejt szám, vérlemezke szám),Se creatinin, KN, eGFR, SGOT, SGPT, SeBi; vércukor
• vizelet (fehérje, genny, cukor, aceton, UBG, üledék)
• HBsAg szűrés
• VDRL
• vércsoport meghatározás és vörösvértest ellenanyagszűrés
• ultrahang szűrővizsgálat: 11-13. hét
• genetikai tanácsadás (fogamzáskor betöltött 37. életévtől kezdve)
• fogorvosi vizsgálat

2. A várandósság második harmadában végzendő vizsgálatok

• ultrahang szűrővizsgálat: 18–22. hét
• terheléses vércukor vizsgálat (éhomi és 75 g glukóz fogyasztás után 120 perccel): 24-28. hét
• vérkép (hemoglobin, hematokrit, vvt indexek, fehérvérsejt szám, vérlemezke szám): 24-28. hét
• vizelet (fehérje, genny, cukor, aceton, UBG, üledék): 24-28. hét

3. A várandósság harmadik harmadában végzendő vizsgálatok

• ultrahang szűrővizsgálat: 30-32. hét
• vérkép (hemoglobin, hematokrit, vvt indexek, fehérvérsejt szám, vérlemezke szám), vörösvértest-ellenanyagszűrés, Se cVCeatinin, KN, eGFR, SGOT, SGPT, SeBi:

35. héttől MRT (magzat mozgás számolás)

36. héttőltől NST (non stress teszt)

UH ill. FLOWMETRIA (magzati keringés áramlásvizsgálat)